Egy házaspár Angliába utazott 25.házassági évfordulójuk alkalmából. Mindketten szerették az antik és kerámia tárgyakat,különösen a teáscsészéket. Felfigyelve egy rendkívüli csészére,ezt kérdezték:
" Megnézhetjük? Még soha nem láttam ilyen gyönyörű csészét." Ahogy a hölgy a kezébe vette,a teáscsésze hirtelen beszélni kezdett nekik:
" Nem értitek. Én nem voltam mindig teáscsésze. Volt idő,amikor csak egy darab vörös agyag voltam. A mesterem felvett,megforgatott,megveregetett,megpaskolt újra meg újra én meg csak ordítottam:
- Ne csináld! Nem tettszik! Hagyjál békén!
De ő csak mosolygott és szelíden ezt mondta:
- Még nem.
Aztán puff! Egy forgó kerékre tett és hirtelen elkezdtem forogni körbe,körbe.
- Állítsák le! Kezdek szédülni. Rosszul leszek- sikoltottam.
De a mesterem csak biccentett és csendesen mondta:
- Még nem.
Forgatott,taszigált,tapogatott,olyan formára alakított,amilyenre akart,és aztán betett a kemencébe. Soha nem éreztem még olyan forróságot. Ordítoztam és a kemence ajtaját vertem.
- Segítség! Engedj ki innen!
Láttam a kemence ajtaján keresztül,miközben rázta a fejét jobbra-balra,az ajkairól leolvastam:
- Még nem.
Amikor már úgy gondoltam,hogy nem bírok ki még egy percet,az ajtó kinyílt. Óvatosan kivett és a polcra tett,ahol kezdtem hűlni. Óh,ez sokkal jobb-gondoltam,de miután lehűltem,felvett,megmosott és elkezdett festeni rám mindenütt. Rettenetes volt a pác. Azt hittem rosszul leszek.
- Hagyd abba! Hagyd abba-sírtam.
De ő csak a fejét rázta,és azt mondta:
- Még nem.
Aztán hirtelen visszatett a kemencébe,csakhogy ez nem olyan volt,mint először. Kétszer olyan forró volt és már tudtam:meg fogok fulladni. Könyörögtem. Esedeztem. Sikítottam. Sírtam. Meg voltam győződve róla,hogy soha nem fogom ezt csinálni. Kész voltam arra,hogy feladjam. És akkor az ajtó kinyílt,kivett és újra a polcra tett,ahol meghűltem és vártam.....és vártam azon gondolkodva,hogy mit fog tenni következőleg velem. Egy óra múlva a kezébe vett egy tükröt és azt mondta:
- Nézd meg magad.
Belenéztem a tükörbe,és azt mondtam:
- Ez nem én vagyok,nem lehetek én. Ez gyönyörű! Gyönyörű vagyok.
Nem tudtam elhinni.
- Azt akarom,hogy emlékezz-mondta csendesen-tudom,hogy fájt a veregetés,paskolás,nyomogatás,de ha magadra hagytalak volna,kiszáradtál volna. Tudom,hogy szédültél a korongon,de ha megállítom,összeomlottál volna. Tudom,hogy fájt és rossz volt a forróság a kemencében,de ha nem tettelek volna be,szétrepedtél volna. Tudom,hogy kellemetlen volt a pác,amikor festettelek,de ha nem teszem meg,nem edződtél volna meg. Nem lenne semmi szín az életedben. Ha nem teszlek be újra a kemencébe,nem maradnál meg sokáig,mert a keménységed nem maradt volna meg. Most elkészültél. Most olyan vagy,amilyennek elképzeltelek,mikor először elkezdtem dolgozni veled.

TANULSÁG:

Isten tudja,hogy mit csinál mindannyiunkkal. Ő a FAZEKAS,és mi vagyunk az AGYAG. Formáz,elkészít bennünket,épp annyi szükséges próbának tesz ki,hogy munkájának tökéletes darabjaivá váljunk,hogy teljesítsük kellemes és tökéletes akaratát. Tehát,amikor az élet nehéznek tűnik,amikor a veregetés,a paskolás,a nyomogatás már-már elviselhetetlen,amikor úgy tűnik kicsúszik a kezed közül az életed irányítása,amikor úgy érzed,hogy a próbák tüzes kemencéjébe vagy,amikor az életed" bűzösnek" tűnik,próbáld ki a következőt: Főzz egy csészével a kedvenc teádból a legkedvesebb csészédbe,ülj le és elmélkedj ezen a történeten,és aztán.....beszélgess egy kicsit a FAZEKASSAL!!!!!!!