I.Sám. 7,12. „Sámuel pedig vett egy követ,és felálítá azt
Mispa és Sén között, és ÉBEN HAÉZERNEK nevezte el azt. Mert mondá: Mindeddig
megsegített minket az Úr!.
EMLÉKOSZLOPOK? Nagy jelentősége volt egy egy ilyen kőoszlopnak,azok részére akik felállították
azt. Hiszen mindig egy csodálatos
tapasztalaton voltak tul, amikor biztosan tudták hogy Isten vezette őket győzelemre. Itt a szöveg
összefüggésekböl kitünik,hogy Isten beavatkozott Izráel érdekében, és nagy zivatarral zavarta meg az
ellenséget,hogy népét győzelemre segítse.
Igy az év vége közeledtével hálánk jeléül gondolkodjunk el Isten
védelméröl,ahogyan vezetett az elmult évben, s állítsuk föl saját
emlékoszlopaink. Jó lenne egymás bátorítására ezeket felidézni. Ilyenkor LUKÁTSI VILMA
verse jut eszembe:
ÉBEN HÁÉZER. /I. Sám.7,12./
Életünkben észrevétlenül,kitartóan kuszik az idő,
Szakadatlan spirálvonala,fordulóit nem jegyzi elő.
Önmagamnak ahogyan nöttem,éveket raktam emlékoszlopul
S a fordulókat ugy jelöltem: "Mindeddig megsegített az Úr.
Eszmélésem óta vezetett,vele vándoroltam hegytetőt
Minden léptemnél éreztem. Szeret! Visszarántott a szakadék előtt.
Ha bálványaim összetörte,még ha sírtam is keservesen,
Azzal hogy lelkem meggyötörte,látóvá tette megvakult szemem.
A multra nézni csak igy érdemes,
Mert a jelen bárhogyan alakul
Emlékezésnek ennyi elég hogy:
Mindeddig megsegített az Úr!
Lakátsi Vilma.
A Biblia feljegyzi,hogy
Jákob amikor nagyon elcsüggedt,mert
csalása miatt testvére halálra kereste, és menekülnie kellett,azt hitte hogy
Isten is elhagyta őt. A pusztában egy követ tett a feje alá és elaludt. Álomban
egy létrát látott az ég és föld között felállítva,amelyen az Isten angyalai
jártak fel és alá. Isten ezzel bátorította őt hogy nem hagyta el, és BÉTHEL-nek
nevezte el azt a helyet az emlékoszlopon. Azt mondta „Bizonyára az Úr van ezen
a helyen és én nem tudtak. Gondolkodjunk
el az év hátra levö napjaiban, te mit írnál az emlék oszlopodra? HÁLA,HÁLA HÁLA az ez évi vezetésért!
Kommentáld!