A MENNYRÖL
SZOLÓ ÖRÖMHÍR.
Mát.4,23. „És bejárá Jézus
az egéssz Galileát,tanítva azok zsinagógáiban,és hirdetve az Isten országának
evangyéliumát, és gyógyítva a nép között
minden betegséget és minden erőtlenséget.”
„És megnyitván száját,tanította őket mondván:
Boldogok a lelki szegények mert övék a mennyeknek országa. /Mát.5,2-3./ A
csodálkozó embertömegnek,különös és szokatlan volt ez a beszéd. Ez a tanítás
éppen ellenkezője volt annak amit eddig a papoktol és rabbiktol hallottak.
Semmit sem találtak benne ami büszkeségüknek hízelegne,vagy ami becsvágyó
reményüket táplálná. Ez az új tanító mégis olyan hatalommal rendelkezik,amely
lebilincseli öket. Az Isteni szeretet jó íllata árad egyéniségéböl,mint az
illat a virágbol.
Jézust körülvevő tömegben voltak néhányan
akik tudatában voltak lelki szegénységüknek. Voltak olyanok,akik szent
jelenlétében érezték, hogy nyomorultak,nyavalyásak,szegények és mezitelenek.
/Jel.3,17./S akik az Isten üdvözítő kegyelme után vágyakoztak. /Tit.2,11./
„Övéké a mennyeknek orzsága” mondta Jézus a
lelki szegényekröl. Ez az ország nem földi,
tehát nem is mulandó. Krisztus feltárta előttük szeretetének,kegyelmének
és igazságának lelki birodalmát. Az ő alattvalói a lelki szegények.Az
alázatosok és az igazságért üldözöttek.
Övék a mennyeknek
országa.Ha Krisztus műve még nem is egésszen tökéletes bennük,a folyamat
megkezdődött amely alkalmassá teszi őket, a szentek örökségében való
részvételre
a világosságban. /Kol.1,12./
Akik beismerik lelki szegénységüket, akik
érzik hogy semmi jó sincs bennük,azok Krisztusra tekintve erőt és szentséget
nyerhetnek. Jézus felkínálja,hogy lelki szegénységünket, kegyelmének
gazdagságával cseréljük fel. Mi nem vagyunk érdemesek Isten szeretetére,
azonban jótállonk Krisztus méltó erre,és teljesen üdvözítheti is
mindazokat,akik hozzá közelednek. Bár
multunk lehet rendkivül szomorú,a jelenlegi helyzetünk pedig még csüggesztőbb,de
ha úgy közeledünk Krisztushoz ahogy vagyunk,elhagyottan és nyomorult állapotban, akkor részvétteljes Megváltónk
elénk jön,átölel bennünket szerető karjaival,és iagzságának fehér öltönyét adja
reánk,és így vezet bennünket Atyánkhoz.”
/Részlet, EGW „Isten csodálatos kegyelme” cimű művéböl./
Kommentáld!