Egy
régi zsidó történet jól mutatja, milyen következményei vannak az
ártalmas pletykának. A történetnek sok változata létezik, de a lényege a
következő. Egy férfi bejárta a várost, és rágalmat terjesztett a város
bölcs emberéről. Később ez a rosszindulatú pletykálkodó felismerte,
hogy milyen rosszat tett, és elment a bölcs emberhez, hogy bocsánatot
kérjen tőle. Azt is felajánlotta neki, hogy kész bármire, amivel
jóváteheti a tettét. A bölcs ember csak egyvalamit kért: „Menj, és fogj
egy tollpárnát, vágd fel azt, és szórd szét a tollakat a szélben.” Bár a
pletykálkodó nem értette, hogy miért kell ezt tennie, de a kérésnek
megfelelően cselekedett, majd visszament a bölcs emberhez. – Most már
megbocsátott nekem? – kérdezte. – Előbb menj, és gyűjtsd össze az
összes tollat – válaszolta a bölcs ember. – De hát hogyan tudnám ezt
megtenni? Már szétszóródtak a szélben. – Látod, ugyanannyira nehéz
helyrehozni azt a kárt is, amelyet a te szavaid okoztak, mint amennyire
nehéz összeszedni ezeket a tollakat. A tanulság egyértelmű. Ha egyszer
már kimondtunk valamit, azon már nem tudunk változtatni. És lehet, hogy
nem tudjuk helyrehozni azt a kárt, amelyet a szavainkkal okoztunk.
Mielőtt továbbadnánk egy pletykát, bölcsességre vall, ha emlékeztetjük
magunkat, hogy valójában arra készülünk, hogy tollakat szórjunk szét a
szélben.
Kommentáld!